Nevezetességek, látnivalók

Eredetileg a jezsuiták székházának épült, a város főterén, a Bányászok tere északi oldalán áll. A rozsnyói püspökséget 1776-ban alapította Mária Terézia. Többszöri átalakítás után az épület a végleges formáját 1776-1778-ban, az egykori jezsuita kolostor és a mellette fekvő lakóház összekötésével nyerte el, akkor kapta az egységes klasszicista homlokzatát. A 19-20. században további átalakításokat eszközöltek rajta, többek közt kibővítették a díszes kapualjjal, az északi és a nyugati részt új épületelemekkel egészítették ki. Az udvarban belül kert található. A püspöki kápolnában és az épület lakórészében 19. századi berendezés található, valamint festmények a 17-19. századból.

Az őrtorony tövében elhelyezett Andrássy Franciska (1838 - 1902) az özvegyek, árvák jóságos szívű támogatójánakcarrarai márványból faragott szecessziós emlékműve Horvay János és Szamovolszky Ödön szobrászok alkotása. Franciska halála után örök emlék jeléül Dénes gróf építette ezt a nagyon szép szecessziós emlékművet, mely Franciskát ábrázolja, alatta koldus gyerekekkel, mellette két hattyú Franciska fensége és jósága jeléül. A szobrot 1905. október 29-én avatták fel. 1973-ban helyére egy partizán–emlékművet helyeztek. A szobrot 1993-ban állították vissza eredeti helyére.

A tér északi oldalának domináns épületeihez tartozik a ferencesek temploma és a kolostor. 1733-ban érkeztek Rozsnyóra a ferencesek, enyhíteni a vallási nyugtalanságokat. Templomukat a 18. század második felében kezdték építeni, de a többszöri tűzeset miatt csak a század végére sikerült befejezni. Az építkezés összesen négyszer lett a tűz martalékává. A templom homlokzata klasszicista stílusú, a toronytető barokk. A belseje több késő gótikus oltárral díszített. A kolostor 2009-ig járási levéltárként is szolgált.

A tér közepén álló reneszánsz-kori őrtornyot a töröktől való félelmükben 1643 és 1654 között építtették a rozsnyóiak (Gerscheuer György és Mosszen Dániel tervei alapján), minden bizonnyal egy korábbi gótikus torony maradványainak helyén. A 38 m magas torony 1766-ban leégett, s a helyreállításakor eredeti fölső részét körfolyosóval és zsindelytetővel pótolták. A torony óráját Szontágh Márton órásmester készítette. A legenda szerint a városi önkormányzat kivágatta a mester nyelvét, hogy ne tudja elárulni az óra szerkezetének titkát. A mai toronyóra digitálisan vezérelt, az eredeti 1858-ból származó óramű, mint technikai emlék, a toronyban van kiállítva. A torony déli homlokzatán lehet megtekinteni a török háborúzás emlékeként egy befalazott kő ágyúgolyót, valamint a felújított napórát. Az ágyúgolyó mellet figyelhetjük meg a korabeli városi címert a polgármesterek nevével, akik hozzájárultak a torony építéséhez. A torony az 1997-ben lezajlott restaurálás óta kilátótoronyként látogatható.

Rozsnyó közelében van a Magdolna-forrás, melynek középkori kápolnája búcsújáróhely. Középkori kegykápolnája minden idejövő zarándokot áhítatra hangol. Mária Magdolnát tekinti a kegyhely nagyrabecsült patrónájának. Könnyhullatása miatt a források az ő példájára különös vonzerőt nyertek, de a búcsújárás vezeklő, tisztálkodó hangulatát is tükrözi a nagy bűnbánó személye.

A közel három méter magas bronzszobrot 1907-ben állították fel a város főterén. Róna József művét 1919-ben döntötték le cseh legionáriusok, majd az első bécsi döntés után 1938-ban újra felállították. 1945-ben ismét ledöntötték. 1956-ban a Bányászati Múzeum kazánházába, 1967-ben pedig a Múzeum kertjébe került, ahol közel húsz évig várt a restaurálásra. A helyi Bányászmúzeum előtti téren 2004. február 1-én avatták újra. A bronzszobor helyén korábban a dolgozó parasztság és a munkásosztály összefogását szimbolizáló szoborcsoport állt.

1711-ben épült két régebbi késő gótikus, illetve reneszánsz épület egybeépítésével. A háromszögű homlokzati pajzsot egy aranyozott angyal díszíti, amely a szárnya alatt a város címerét tartja - három rózsát és két keresztbe tett bányászkalapácsot. A városháza bejárata fölött II. Rákózcy Ferenc emléktáblája található, kinek Rozsnyó az üzleti és ipari fellendülését köszönheti. A barokk városháza földszintből és az emeletből állt. A XIX. században egy újabb emeletet húztak rá. A városházát kétemeletes épületként ábrázolja a 1867-ből származó metszet. A XX. század első felében a városháza északi oldalához csatoltak még egy lakóházat, amelynek megmaradt az eredeti homlokzata, egyidejűleg a 2. emeleti helyiségekből építették át a nagy színháztermet. Jelenleg a történelmi városháza termeiben különböző kulturális és társadalmi események (színielőadások, bálok, kiállítások, konferenciák …) kerülnek megrendezésre.

A régi városháza helyén, az őrtorony északi oldalán, 1658-1687 épült jezsuita templom. Az eredeti városházából csak az alagsor maradt meg a templom hajója alatt, ahová a premonstrei rend méltóságait temették. A bejárat mindkét oldalán látható két értékes hársfából faragott szoborral, Mózes és Dávid király ábrázolásával. A templom a jezsuiták, később pedig premonstrei rend szerzeteseinek szolgált. A 18-ik század második felében volt a templomhoz hozzáépítve a kápolna, Nepomuki Sz. János kőszobrával. A szobor mellet két angyalka található, a baloldali ujjal a száján a gyónás patrónusa.

A római katolikus Szűz Mária Mennybemenetele templom Rozsnyó város legértékesebb szakrális építménye. Az eredetileg plénabiatemplom 1776-tól püspöki katedrális lett. A 14. századból származó gótikus építményről van szó, amelyet 1403-ban fejeztek be. A 15-16. század derekán átépítették és kiegészítették az északi Bakócz-kápolnával. A püspökség megalakítása idején nagy változások mentek végbe, amikor egy különálló haranglábat építettek hozzá. A templomban fennmaradt egy értékes táblakép 1513-ból, amely Szent Annát ábrázolja harmadmagával és a Rozsnyói Metercia néven ismert. A kép hátterében a bányászok munkájának egyes szakaszait ábrázolták, a bánya kimérésétől az érc elszállításáig. A kép a közép-európai korabeli bányászat legrégebbi grafikus ábrázolása.

A várat a 13. század második felében a Csetneki és Máriássy család építtette, utóbbiak 1290-től 1352-ig birtokolták. 1352-ben a Bebekek szerezték meg és bővítették. Oklevél 1341-ben említi először. Az 1440-es években Giskra serege foglalta el, majd Hunyadi Mátyás visszavette. 1556-ban I. Ferdinánd serege sikertelenül ostromolta. 1566-ban Schwendi Lázár vette be, királyi tulajdonba került, s irányítására az uralkodó várkapitányt nevezett ki, Andrássy Péter személyében, aki II. Rudolf császár szolgálatában állt, így 1575-től Andrássy-birtok lett. 1578 és 1585 között reneszánsz erődítménnyé építették ki, majd 1676-ban pompás palotává alakították. 1678-ban Thököly serege foglalta el, 1685-ben őrsége egyéves ostromzár után adta fel. A Rákóczi-szabadságharc idején urai, az Andrássy fivérek közül öten (István, György, Pál, Miklós és Mátyás) csatlakoztak a kurucokhoz, s csupán Andrássy Péter tartott ki mindvégig a császár hűségén. 1706 őszén rövid ideig itt tartotta fogva II. Rákóczi Ferenc Forgách Simon grófot. A szabadságharc utolsó éveiben csak kisebb létszámú helyőrség szolgált a várban, amit Andrássy György csak 1710 novemberében adott fel Peter Viard császári tábornoknak. 1812-ig lakták, 1817-ben a felsővárba villám csapott és legrégibb részei leégtek, de a többi a 2012-es tűzvészig teljes épségben állt.

2020 június 6-án avatták fel a gombaszögi völgyben, a pálos monostor közelében azt az ereklyés emlékművet, amelyben a felvidéki magyarlakta települések földjét gyűjtötték össze egy időkapszulában. A felvidéki összetartozás jegyében meghirdetett földgyűjtés során egy hónap alatt 600 településről és településrészről 1100 földadomány érkezett. A földek összeöntésével létrehozott Felvidék földjét május utolsó napján egy időkapszulába helyezték, amely bekerült a selmecbányai honvédszobor talapzatába. A talapzaton egy zászlórúd kapott helyet.  A hányatott sorsú, selmecbányai Honvéd-szobrot Tóth Árpád költő édesapja, Tóth András debreceni szobrászművész készített, s azt 1899-ben állították fel. Miután lebontották, a várudvar egyik sarkában hevert, majd 2002-ben ismét felállították a várudvaron. A gombaszögi táborszervezők Miklós László környezetvédelmi ex-miniszter közbenjárásával, Selmecbánya polgármesterétől ajándékba kapták e szobor 16 tonnás talapzatát, amely részei eddig a város különböző közterületein kallódtak. A nehéz kőtömbök átszállítása után azokat új funkcióval vértezték fel, ereklyés zászlótartóvá változtatták.