Rozsnyó - A virágok és munka városa

A település Gömör felső részének fontos központja és ősi tradíciók városa is egyben. Elnevezése a német Rosenau-ból származik, ami rózsaligetet jelent. A mai település ősét német telepesek alapították a 13. század végén. Írásos emlékek először 1291-ben említik, amikor III. András magyar király az esztergomi érseknek adományozta ezt a területet. A város a nevét egy különösen gazdag bánya után kapta, amelyet Rosnoubanának neveztek. Az első városi előjogokat a hagyományaik szerint Nagy Lajos adományozta a városnak a 14. század derekán, majd a 15. század során az őt követő uralkodók is sorozatosan megerősítették a városi kiváltságokat. A középkorban főleg aranyat és ezüstöt bányásztak itt, később a vasérc kezdett egyre nagyobb szerepet játszani. A 15. század során többször is gazdát cserélt a terület, többek közt a husziták, Hunyadi János, és a Rozgonyi család is uralta. Mivel a város nem rendelkezett kiépített, erős védművekkel, azért a török hódoltság idejében többször is feldúlták, kifosztották. A Rákóczi-féle szabadságharc idején a Nagyságos Fejedelem többször is innen irányította az uralma alatt lévő országrészeket. A város számára fontos év volt 1776., amikor Mária Terézia felosztotta az esztergomi érsekség területét, és római katolikus püspöki székellyé tette a várost. Az 1848/49-es szabadságharc után a település bányászvárosból oktatási és iparvárossá változott. A város híres iskoláit sok fontos tudományos, irodalmi és művészeti személyiség látogatta. Fejlődéséhez nagymértékben hozzájárultak a helyi katolikus egyház, és az Andrássy család munkássága is. Az első világháborút követő trianoni békediktátum után a várost Csehszlovákiához csatolták. Ebben ideiglenes változást az első bécsi döntés hozott, amely eredményeként 1945-ig a területet újra Magyarországhoz csatolták. A második világháború után azonban a város ismét Csehszlovákiához került.

Rozsnyó (szlovákul Rožňava) ma Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásának székhelye, római katolikus püspöki székhely.